Pécsi Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Kar
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZET
RÉGÉSZET TANSZÉK

 

Lussonium 2017

Nyomtatóbarát változatPDF változat

 

Lussonium késő római temetőjének feltárását 2013 után, az idei, 2017. évben folytatta a Paksi Városi Múzeum, melyben a feltárásba bevont intézményként szerepelt immár a PTE BTK TTI Régészet Tanszéke is.

A 2017. évi kutatási program szervesen illeszkedett a korábban megkezdett folyamatokhoz, fő célunk idén így a Temető Ny-i kiterjedésének tisztázása volt.  A legutóbbi alkalommal, 2013-ban feltártunk ugyanis egy É-D irányú széles, mély árkot a feltárási szakasz Ny-i végében, amelyről már akkor feltételeztük, hogy a temető szélét jelölő árok lehet, ennek igazolásához azonban szükséges volt a tőle északra elhelyezkedő területet további kutatása is, melyre ez évben kerülhetett sor. Ennek során bebizonyosodott, hogy az árok, bár keskenyebb és sekélyebb ezen a részen, de tovább folytatódik É-i irányban, körülötte pedig már nincsenek sírok, így kétséget kizáróan megállapíthattuk a késő római temető nyugati végét. Ezzel a 2010-ben megkezdett telek feltárása a szőlődombon be is fejeződött. Mivel a római kori temető kiterjedése kulcsfontosságú számunkra, így a következő években a kutatás fő feladata az immár ismert K – Ny-i mellett a temető É – D-i széleinek megállapítása lesz, más telkeken való kutatással.

 

A 2017. évi kutatási területen a temetőárkon kívül 10 késő római sírt és a 2013-ban már észlelt, neolit (DVK) kori hosszúház folytatását tártunk fel. A sírok illeszkednek a temetőben már korábban feltárt struktúrákhoz. Nagy részük 2 oldalpadkával ellátott, egyszerű földbe mélyített sír, a kevés kivételt 1-1 db sátortetős téglasír illetve téglaágyas sír és 1db kővel kirakott oldalfalú sír jelenti. Sajnos a sírok bolygatása is illeszkedik a korábbi szokásokhoz, mindössze 2 db bolygatatlan sírt sikerült feltárni. Ezek nyújtott csontvázas temetkezések voltak, melyekben a női viseletre jellemző tárgyakat találtunk. A sírok bolygatása a területen különösen kegyetlen volt, nem egy esetben nem csupán a vázat, hanem magát a sírt is megbolygatták a fosztogatók. Bár koporsó nyomait ezúttal nem sikerült megfigyelni egy sírban sem, közvetett bizonyítékok ezúttal is utalnak az ilyen típusú temetkezésekre.

A neolit (DVK) kori ház feltárása komoly kihívást jelentett az idei évben is, hiszen az objektum rendkívül sekély mélységben fekszik (mintegy 0,5 – 0,80 cm-re a jelenkori felszíntől), ezáltal a modern kori talajművelés (és egy rablóárok) is bolygatta, ezen kívül már a római korban is jelentős bolygatás érte a sírok ásásakor. Betöltése a szélei felé haladva fokozatosan sárga löszös altalajjal feltöltött, melyben azonban nagy mennyiségű kerámiát, pattintott eszközöket és csontdarabokat találtunk. Így sajnos oldalfalainak tisztázása is kérdéses, mindössze É – D irányú tájolása állapítható meg teljes bizonyossággal.

 

Folytatódnak a régészeti feltárások Dunakömlődön